Adó 1%

Adó 1% számla szám: 18633832-1-12

Bejelentkezés

Online felhasználók

Nincs

Pontos idő

Nagyoroszi története - 3. oldal

Tartalomjegyzék
Nagyoroszi története
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
Minden oldal

    A község történeti leírása szerint 1874-ben vendégként járt a helységben Székely Bertalan, a nagy magyar festőművész és itt született Fehér Márton író 1878-ban, aki az első világháborút főhadnagyként harcolta végig. A 4-es honvédek 33. zászlóalja címen jelent meg történetírása 1918-ban.
    A XX. század elején gyümölcs- és virágkertészetével aktív szerepet játszott még a 65 km-re lévő főváros ellátásában is.
    1904-ben piactéri népgyűlés döntött a helyi építőmunkás szakszervezeti csoport megalakításáról. A nagyoroszi szakegylet épületét 1914-ben avatták fel. A községben működő ács-, építőmunkás- és kőműves réteg országszerte ismert volt szaktudásáról.
    Az első világháború idején a férfilakosságból négyszázan vettek részt a világháborúban. Az áldozatok ügyében minden forrás 110 hősi halottat emleget, de az 1928-ban állított emlékmű 95 nagyoroszi halott neve olvasható, és vannak olyan megemlékezések, amelyek 148 áldozatot számolnak össze Nagyoroszi veszteségei között.
    1933 őszén Nagyorosziban az építőmunkás szakszervezeti mozgalmi, szociáldemokrata elveket valló politizálói mellett megjelennek a formálódó nyilaskeresztes párt hívei, akik 1939-ben önálló jelöltet indítanak a választásokon. A kétféle politizálás folyamatos konfrontációi miatt 1944-ben majd igen tragikus végkifejlete lesz. A második világháború katonai eseményeinek áldozatai mellett, - 97 halottja volt a településnek - tragikus módon vált áldozatává 9 nagyoroszi építőmunkás, akiknek nevét ma is emlékeztető márványtábla őrzi az egykori szakszervezeti otthon falán. Semmi ok nem volt rá a nagyoroszi nyilasoknak, hogy elhurcoltassák polgártársaikat, csak a személyes sértettség, hogy a végső győzelembe vetett hitüket leszólták, kinevették az egyletiek. A nagyoroszi építőmunkásokat is szállító „halál-vonat” 1944. november 6.-án indult Balassagyarmatról és 18-án Flossenburgon állt meg, ahol a lágerben kőművesként dolgoztatták őket embertelen körülmények között Egyikük sem élte túl az elhurcoltatást.
    A második világháború egyébként Nagyoroszi számára 1944. december 7-én és 8-án ért véget. A harcok során a község számos háza és a templomtorony súlyos sérüléseket szenvedett. A templomtoronyba német géppuskások fészkelték be magukat, akik a templomtornyot ért találatig harcoltak. A németek felrobbantottak két patakhidat is, s ennek újjáépítése vált a legsürgősebb béke-feladattá Nagyorosziban.
    1945. január 13-ra működőképes a község-vezetése. A működésbe lépő új közigazgatás első deklarációja fontos alapelvet is tisztáz már 1945 januárjában: „Mindenki egyforma jogokat élvez, és mindenkinek egyforma kötelességei vannak."
    A pártok által delegált, kijelölt polgárok részvételével szervezett rendkívüli közgyűlésre Nagyorosziban 1945. április 1-én kerül sor, ahol bejelentették, hogy megalakul a község Nemzeti Bizottsága. Kijelölik a község működéséhez nélkülözhetetlen bizottságokat, ezeknek is megválasztják a tagságát. 1945 áprilisától „Közélelmezési és Termelési Bizottság", „Munkás-elosztó Bizottság", „Malom Bizottság" működik Nagyorosziban.



Módosítás: (2011. június 14. kedd, 10:56)