Adó 1%

Adó 1% számla szám: 18633832-1-12

Bejelentkezés

Online felhasználók

Nincs

Pontos idő

Nagyoroszi története - 2. oldal

Tartalomjegyzék
Nagyoroszi története
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
Minden oldal

    1790-ben a Starhembergek 32 évre a település birtokát zálogjogon átadták gróf Keglevich Károlynak, majd 1845-ben a már visszaváltott birtokot „örökáron” eladták gróf Berchtold Antalnénak. A Berchtoldok egészen 1945-ig voltak tulajdonosok Nagyorosziban, és birtokukat a XX. század elejére 5000 holdas jól működő gazdasággá fejlesztették.
    A XVIII. században a település neve Nagy-Oroszi, és a fejlődésben vetélytársa volt Gyarmatnak. A mezőváros önkormányzati rendje, a lakosság viszonylagos jó életmódja, a közösség hatékony ereje elősegítették fejlődését.
    A térségben a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi fellendülés terén kedvező helyzet alakult ki. A községben a szabó-, a szűcs- és a csizmadiamesterek megkapták a céhek önállóságát. A gazdasági életben újabb mesteremberek jelentek meg, pl. a kerékgyártók, kovácsok, a kézművesség soraiban pedig a téglaégetők, kőfaragók, építők és mások.
    A XIX. században Nagyoroszi a fejlődés eredményeként egyre jobban mezővárosi jellegűvé vált. A lakosság lélekszáma megközelítette a kétezret, és a település viszonylag gazdag, jól szervezett, jól tevékenykedő város képét mutatta. Jelentős volt az ipari fejlődés és a mezőgazdasági termelés.
    1839-ben itt született Szabó Endre, a neves pedagógus, szakíró, aki elsőként ismerte fel a hazai "kisdedóvás" jelentőségét.
    Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai tevékenysége annyiban érintette Nagyoroszi települést, hogy Görgei Arthur ezredes 1849 januárjában csapatával Vácról Rétságon és Nagyoroszin keresztül vonult Ipolyság és a bányavárosok felé. Nagyoroszi határában a - Guyon Richárd őrnagy által vezetett - magyar utóvédet elérték az osztrák császári csapatok, és kisebb összeütközésre került sor. A honvédség az osztrák üldözőket fel¬tartóztatta és biztosította Görgei főerőinek további útját, előrehaladását.
    Az 1849-es tavaszi hadjárat során - a győztes váci csata után - április 13-án honvédcsapatok érkeztek Nagyorosziba, amelyeket ott beszállásoltak, majd folytatták útjukat Ipolyság felé. Később a Börzsöny vidékét, közte Nagyoroszit is, az osztrák császári csapatok foglalták el és tartották megszállva 1850-ig. A katonasághelyébe kiépítették a zsandárság hálózatát, Nógrád megyében 19 ilyen szakaszparancsnokságot szerveztek, és ezek közül egy épp Nagyorosziban működött. Talán éppen ők tartóztatták le 1852 augusztusában a körzetben élő Madách Imre írót.
  



Módosítás: (2011. június 14. kedd, 10:56)