Adó 1%

Adó 1% számla szám: 18633832-1-12

Bejelentkezés

Online felhasználók

Nincs

Pontos idő

Nagyoroszi története

Tartalomjegyzék
Nagyoroszi története
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
Minden oldal

 

 


    Nagyoroszi a Börzsöny hegység északkeleti lábánál fekvő 2200 lakosú település. A község a 2-es főút mentén található, közel a szlovák határhoz. Börzsöny e része, a volt Légvédelmi Lőtérnek köszönhetően megmarad eredeti tagolatlan szépségében.
    A településtől nyugatra Drégely várának romjai emelkednek ki, délről Nógrád vára magasodik, közvetlen szomszédságában Borsosberény, Horpács, Patak és Drégelypalánk községek határolják.

   A Börzsöny ezen vidéke az ember megjelenése óta lakott hely volt. Eleinknek a hegyek rengetegei nyújtottak biztonságot és védelmet, az erdő pedig élelmet. A hegyek lábánál elterülő sík terület kedvezett a legeltetésnek, a földművelésnek, az erdőből kitermelt fa pedig építőanyagot, feldolgozása munkalehetőséget nyújtott. A község határában talált csiszolt kőeszközök, a késő bronzkori két sáncvár maradványai - a Magas-hegy oldalán és a Pogány-vár csúcsán - mind-mind ékes bizonyítékai annak, hogy ez a terület kedvelt és fontos volt már az időszámításunk előtt élő embereknek is. A honfoglalás előtt avarok, kvádok, markomannok, majd szláv népesség lakta a tájat.
    A köztudat, a helyi, a megyei hagyományok szerint a település földrajzi Nagyoroszi elnevezését Könyves Kálmán király (1096–1116) adományozta, amely 1326-tól bizonyított. A történészek, kutatók szerint a településnek ezt megelőzően Oroszfalva volt a neve, mivel a lakosok számát az 1100-as évek elején, Könyves Kálmán király Galíciából és Lodomériából történő áttelepülésekkel gyarapítottak. Lakói az Árpád-korban királyi testőrként, illetve a palota és a vár kapuőreiként teljesítettek szolgálatot Visegrádon. Oroszfalva már Könyves Kálmán idejében mezővárosi kiváltságokhoz jutott, amelyeket Károly Róbert, Nagy Lajos és Zsigmond király is megerősített. A településről verbuválták a királyi testőrség katonáit egészen 1526-ig.
    A törökök 1554 telén feldúlták és felégették Oroszi települést. A lakosság egy részét rabságba vitték, a másik részét a török hadsereg kiszolgálására használták fel, közülük sokat lemészároltak. A Drégelyvár ellen induló török sereg - Nógrádi várának eleste után - Oroszi határában vert tábort. A táborozás helyét, útját később Törökasszony útjának nevezték.
    A török összeírások Városi Nagy Oroszfalva elnevezésű mezővárosként említi, megmaradt lakossága 800-850 fő lehetett és török településként kettős adózásra kényszerült.
    Az 1600-as években a vallási viszálykodások a községet sem kerülték el. A települést 1719-ben III. Károly király Nagy-Oroszi mezőváros birtokait gróf Stahremberg Tamásnak adományozta. A Bécsben élt katonagróf első, legfontosabb célja az volt, hogy a birtokán kialakult kálvinista református gyülekezetet felszámolja. Ennek érdekében a községben német katonaságot helyezett el azért, hogy az esetleg előforduló ellenállást letörje. Az 1720-as évektől kezdődően a település földesúri uralom alá került, melynek ősi címerében a sasmadár és a koronás párduc van.
    A földbirtokos család tagjai, gróf Stahremberg Gundakér Tamás, a király Aranygyapjas-renddel kitüntetett lovagja, belső tanácsosa, majd örökösei Nagyoroszit a birtok központjává tették. A gazdaság a lakosságnak, a jobbágyságnak később munka- és megélhetési lehetőséget biztosított.
 


    1790-ben a Starhembergek 32 évre a település birtokát zálogjogon átadták gróf Keglevich Károlynak, majd 1845-ben a már visszaváltott birtokot „örökáron” eladták gróf Berchtold Antalnénak. A Berchtoldok egészen 1945-ig voltak tulajdonosok Nagyorosziban, és birtokukat a XX. század elejére 5000 holdas jól működő gazdasággá fejlesztették.
    A XVIII. században a település neve Nagy-Oroszi, és a fejlődésben vetélytársa volt Gyarmatnak. A mezőváros önkormányzati rendje, a lakosság viszonylagos jó életmódja, a közösség hatékony ereje elősegítették fejlődését.
    A térségben a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi fellendülés terén kedvező helyzet alakult ki. A községben a szabó-, a szűcs- és a csizmadiamesterek megkapták a céhek önállóságát. A gazdasági életben újabb mesteremberek jelentek meg, pl. a kerékgyártók, kovácsok, a kézművesség soraiban pedig a téglaégetők, kőfaragók, építők és mások.
    A XIX. században Nagyoroszi a fejlődés eredményeként egyre jobban mezővárosi jellegűvé vált. A lakosság lélekszáma megközelítette a kétezret, és a település viszonylag gazdag, jól szervezett, jól tevékenykedő város képét mutatta. Jelentős volt az ipari fejlődés és a mezőgazdasági termelés.
    1839-ben itt született Szabó Endre, a neves pedagógus, szakíró, aki elsőként ismerte fel a hazai "kisdedóvás" jelentőségét.
    Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai tevékenysége annyiban érintette Nagyoroszi települést, hogy Görgei Arthur ezredes 1849 januárjában csapatával Vácról Rétságon és Nagyoroszin keresztül vonult Ipolyság és a bányavárosok felé. Nagyoroszi határában a - Guyon Richárd őrnagy által vezetett - magyar utóvédet elérték az osztrák császári csapatok, és kisebb összeütközésre került sor. A honvédség az osztrák üldözőket fel¬tartóztatta és biztosította Görgei főerőinek további útját, előrehaladását.
    Az 1849-es tavaszi hadjárat során - a győztes váci csata után - április 13-án honvédcsapatok érkeztek Nagyorosziba, amelyeket ott beszállásoltak, majd folytatták útjukat Ipolyság felé. Később a Börzsöny vidékét, közte Nagyoroszit is, az osztrák császári csapatok foglalták el és tartották megszállva 1850-ig. A katonasághelyébe kiépítették a zsandárság hálózatát, Nógrád megyében 19 ilyen szakaszparancsnokságot szerveztek, és ezek közül egy épp Nagyorosziban működött. Talán éppen ők tartóztatták le 1852 augusztusában a körzetben élő Madách Imre írót.
  


    A község történeti leírása szerint 1874-ben vendégként járt a helységben Székely Bertalan, a nagy magyar festőművész és itt született Fehér Márton író 1878-ban, aki az első világháborút főhadnagyként harcolta végig. A 4-es honvédek 33. zászlóalja címen jelent meg történetírása 1918-ban.
    A XX. század elején gyümölcs- és virágkertészetével aktív szerepet játszott még a 65 km-re lévő főváros ellátásában is.
    1904-ben piactéri népgyűlés döntött a helyi építőmunkás szakszervezeti csoport megalakításáról. A nagyoroszi szakegylet épületét 1914-ben avatták fel. A községben működő ács-, építőmunkás- és kőműves réteg országszerte ismert volt szaktudásáról.
    Az első világháború idején a férfilakosságból négyszázan vettek részt a világháborúban. Az áldozatok ügyében minden forrás 110 hősi halottat emleget, de az 1928-ban állított emlékmű 95 nagyoroszi halott neve olvasható, és vannak olyan megemlékezések, amelyek 148 áldozatot számolnak össze Nagyoroszi veszteségei között.
    1933 őszén Nagyorosziban az építőmunkás szakszervezeti mozgalmi, szociáldemokrata elveket valló politizálói mellett megjelennek a formálódó nyilaskeresztes párt hívei, akik 1939-ben önálló jelöltet indítanak a választásokon. A kétféle politizálás folyamatos konfrontációi miatt 1944-ben majd igen tragikus végkifejlete lesz. A második világháború katonai eseményeinek áldozatai mellett, - 97 halottja volt a településnek - tragikus módon vált áldozatává 9 nagyoroszi építőmunkás, akiknek nevét ma is emlékeztető márványtábla őrzi az egykori szakszervezeti otthon falán. Semmi ok nem volt rá a nagyoroszi nyilasoknak, hogy elhurcoltassák polgártársaikat, csak a személyes sértettség, hogy a végső győzelembe vetett hitüket leszólták, kinevették az egyletiek. A nagyoroszi építőmunkásokat is szállító „halál-vonat” 1944. november 6.-án indult Balassagyarmatról és 18-án Flossenburgon állt meg, ahol a lágerben kőművesként dolgoztatták őket embertelen körülmények között Egyikük sem élte túl az elhurcoltatást.
    A második világháború egyébként Nagyoroszi számára 1944. december 7-én és 8-án ért véget. A harcok során a község számos háza és a templomtorony súlyos sérüléseket szenvedett. A templomtoronyba német géppuskások fészkelték be magukat, akik a templomtornyot ért találatig harcoltak. A németek felrobbantottak két patakhidat is, s ennek újjáépítése vált a legsürgősebb béke-feladattá Nagyorosziban.
    1945. január 13-ra működőképes a község-vezetése. A működésbe lépő új közigazgatás első deklarációja fontos alapelvet is tisztáz már 1945 januárjában: „Mindenki egyforma jogokat élvez, és mindenkinek egyforma kötelességei vannak."
    A pártok által delegált, kijelölt polgárok részvételével szervezett rendkívüli közgyűlésre Nagyorosziban 1945. április 1-én kerül sor, ahol bejelentették, hogy megalakul a község Nemzeti Bizottsága. Kijelölik a község működéséhez nélkülözhetetlen bizottságokat, ezeknek is megválasztják a tagságát. 1945 áprilisától „Közélelmezési és Termelési Bizottság", „Munkás-elosztó Bizottság", „Malom Bizottság" működik Nagyorosziban.


    Az 1945. november 4.-re kitűzött választásokra megindul a politikai küzdelem. Nagyorosziban már 1944 decemberében megalakult a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete, és természetesen alapítói között ott találjuk 1919 veteránjait. A Szociáldemokrata Párt hagyományai is legalább negyvenévesek voltak, így érthetően nem okozott gondot a hivatalos újjászervezése. S nem okoz gondot az FKGP megszervezése sem Nagyorosziban, hiszen nagyon erősek a vallásos paraszt-birtokosság közéleti-politikai hagyományai is.
    De az új, demokratikusnak ígérkező politizálás körülményeinél is fontosabbak Nagyoroszi lakossága számára az ősi földek birtoklásának esélyei, a földosztás ügyei. 1945 áprilisában már Nagyorosziban is működött az „első földigénylő bizottság" és június 11.-én véglegesíti a földosztás legfontosabb „véghatározat"-át.
    1946 őszére a megye legtöbb településén régen elfelejtették a földosztás helyi konfliktusait, Nagyorosziban még november 4.-én egy megújított földigénylő bizottság tesz esküt.  Igen sok gondot okozott az is, hogy 1946 őszén a már elkészült földosztási tervezetek ellenére 120 hold földet át kellett adni Patak községnek az Országos Földrendező Tanács határozata szerint, mivel ott igen kevés volt a kiosztható földmennyiség. 1947 márciusában bejelentik a föligénylő bizottságok végleges megszüntetését. De alighogy lezárulnak a földreform bonyolult ügyei Nagyorosziban, elkezdődik a házhely juttatások nem kevésbé izgalmas korszaka. A házhely-juttatás folyamata 1948 októberére nyer megoldást, amikor is „három kiosztási csoportban" 180 házhely igénylő jutott átlagosan 300 négyszögöles telekhez. Az első csoport a „szérűskert" helynél, a második csoport, a „mocsári dűlőn lévők" a főútvonal mentén, a harmadik csoport a vasútállomástól a községbe vezető út mentén jut házhelyhez.
    A kiteljesedő „nagyoroszi-élet" tanári szolgálati lakásokat, orvosi lakást, kultúrház-bővítést, majd mozi kialakítást igényel. A község vezetése már túl van a németek által felrobbantott, majd ideiglenes jelleggel felépített patakhidak megerősítésén, a háború előtt is meglévő, tönkrement áramszolgáltató berendezések pótlásán. Napközi otthonos ellátást lehet kezdeményezni óvodában, iskolában. A gazdáknak ekkor már a földművelés, állattenyésztés szakmai fejlesztési gondjain túl komoly gondjai adódnak a beszolgáltatással, azzal a kötelezettséggel, amikor a piaci ár töredékéért meghatározott termény beszolgáltatást kell teljesíteni.
    1947 nyarán Mindszenty bíboros a községben bérmált és a lakossággal beszélget az ország és a saját jövőjükről: a község szívébe zárta a főpapot, függetlenül attól, vallásos polgárról, vagy ateista értelmiségiekről van szó. Így mindenki meglepődött, mikor 1948. december 19.-én letartóztatják, mert „egyház Mindszenty kezében illegális politikai párttá vált, amely mögött az ellenforradalom erői gyülekeznek".
    1950 őszén megalakul a „kulák-elszámoltatási bizottság".  Egyik fő feladata, hogy jelentést készít a járásnak, hogy a közelgő tanácsválasztásokkal kapcsolatban van-e Orosziban kulák-ellenagitáció.
    A Földműves Szövetkezeti 1946-ban jött létre, és akkor egy üzletet működtetett. 1950-ben már körzeti földműves szövetkezetté fejődtek a nagyorosziak, és ide tartozott Borsosberény, Horpács, Pusztaberki is. Ekkor már 10 üzletet, 6 italboltot, egy vendéglőt, TÜZÉP-telepet, két húsboltot, egy cukrászdát, egy szikvíz üzemet működtettek.


   A Nagyoroszi Úttörő Termelőszövetkezeti Csoport 30 személy belépésével, 350 holdnyi föld birtoklásával kezdett el működni. Az Állami Földalap rögtön megalakulása után a csoportnak juttatta a Berchtold birtok minden üzemi épületét, gazdasági felszerelését. 1953-ban 210 tag 1 200 hold földet művel a szövetkezetben és 4 holdon már kertészkedik is. A csoport 1954-ben Úttörő Termelőszövetkezetté alakult, szántóterülete kevesebb, mint felére csökkent. A község mezőgazdaságának teljes szocialista átalakulása, - a jól ismert „önkéntesség" elve alapján - 1960-ban valósult meg. 1961/62 telén a téesz egyesült Horpács szövetkezetével, és új néven kezdett működni: Egyetértés Mezőgazdasági Szövetkezet lett a neve. Innentől kezdve három évtizeden át – a szövetkezetekre jellemző „hibákkal együtt” - a korszerű termelési technológiák körében, és a foglalkoztatás terén nem lehet elvitatni a termelőszövetkezet érdemeit.
    1950 - 2005 között a településen légvédelmi katonai alakulat működött, ennek történet a helyőrség történeti oldalon olvasható.
    Az 1954-ben alakult Nagyoroszi Vegyes Kisipari Termelőszövetkezetnek 8 szakmai részlege volt, és 30 - 40 fős tagsága foglalkoztatását biztosította. A cipész részleg balassagyarmati szakszövetkezethez kapcsolódva 1959-ben specializálta termelését, míg az építőipari részleg 1963-ban egyesült az érsekvadkerti építő kisiparosi szövetkezettel oly módon, hogy az oroszi részleg lett fiók-szövetkezet. A Favorit Cipőipari Szövetkezet a hetvenes évek elejétől a nők foglalkoztatásáért tett igen sokat, általában 150 - 200 dolgozott a műhelyekben.
    Nyilvánvaló, hogy 1956 októberének népfelkelése, forradalma nemcsak a helyi politikai intézményeket, párt-mechanizmusokat rombolta le, de valamennyi szövetkezeti típusú gazdasági- szervezet életében is jelentős töréseket, átszervezéseket okozott. Ami a politikai szerkezetben, a valódi demokrácia igénylésében megmutatkozó változtatás-akaratot legjobban jellemzi Nagyorosziban, az az újjáéledő kisgazda párt alakuló ülése volt 1956 novembere első napjaiban. A kisgazdapárt gyűlésén akkor 300 nagyoroszi polgár vett részt. Természetesen az október 23-át követő események Nagyorosziban két szálra fűződtek fel, hiszen a községében lévő katonai objektum történései, eseményei részben különböznek és különállóak a település szerény méretű spontán megmozdulásaitól.
    A forradalom leverését követően 1957-ben és 1958-ban 6 nagyoroszi pol¬gár ellen indítottak eljárást az októberi-novemberi eseményekben való közreműködés miatt. A bírósági ítéletek nagy többségét az érintett oroszi polgárok körében általában próbaidőre felfüggesztették, ami jelzi, hogy Nagyorosziban a minden településre jellemző, tipikus megmozdulások mellett jelentősebb konfliktusra nem került sor.
   1956 decemberében megalakult az MSZMP helyi szervezete, s egy új „kiegyezés"  jött létre. Sokféle fejlesztési területen, sokféle nagyjelentőségű-közhasznú eredmény szolgálta a lakosságot. Az iskolában a napközis fejlesztéssel, korszerű politechnikai műhellyel gazdagodtak az oktatás feltételei, a falu közhasználati kútjait egytől egyig modernizálták, sok kilométer járdát építettek, körállatorvosi funkcióhoz méltó, garázsos állatorvosi lakás épült, modernizálták a község sportpályáját. Az orvosi ellátás körében rendelőintézet szervezését kezdték meg, a gyógyszertárat bővítették. Megszervezték a teljes körű védőnői ellátást is a hagyományosan jól működő szülésznők mellé, és előkészítettek egy korszerű, 80 férőhelyes bölcsőde felépítését.


    A községben lévő katonai alakulat tisztjei részére modern összkomfortos tiszti lakások egész sora épült, megkezdték egy korszerű, sokfunkciós művelődési ház, - a későbbi HMO - tervezését, előkészítését. Rendbe tették vagy portalanították a közutak nagy részét.
    1961-ben 150 adagos konyha létesült az óvoda mellé, s ez a „nagyoroszi kisüzem" a mai napig megmaradt a térség legmodernebb óvodás háztartásának. Büszke lehet rá a község, mert a korszerű konyha elemi feltétele lehet napjainkban is az étkezési szokások, étel-választások kisgyerekkori kialakításának, a sok zöldséggel és rostos étellel, gyümölcskínálattal vonzó kisgyermekkori közös ebédeknek. Valamivel később már 6 tantermes iskolabővítésre is futotta a községi tanács erejéből: 1984-től új központi fűtéses szárnnyal gazdagodott a helyi közoktatási intézmény, és végre megszűnhetett a szükségtantermek használata.
    1980-as évektől a vezetékes ivóvíz hálózat áldásaival élhetnek a polgárok: a jó minőségű ivóvíz nagy kincs ezen a környéken
    Az úgynevezett VI. ötéves terv (1981-1985) szülte Nagyorosziban az új orvosi rendelőt és az új orvosi lakást, a fogorvosi ellátás feltételeinek előkészítését is, meg azt a régi „városias álmot", hogy a község másik orvosi lakásába majd gyermek szakorvost invitáljanak, hogy ezzel a rendkívül fontos szakterülettel váljék teljessé az egészségügyi ellátás.
    1985-ben igen jelentős helyi összefogással elsőként a megyében létrehozzák a Nagyoroszi Diáksportkört.
    1985. május 14 - 15-én országos jelentőségű Szabó Endre Emlékülésre került sor Nagyoroszi- ban és Balassagyarmaton, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Pedagógiai társaság, s a község rendezésében és közreműködésével. Ennek a rendezvénynek a keretében avatják fel az óvoda belső terében Szabó Endre emléktábláját." Szó esik arról a kevésbé ismert XVIII. század eleji nagyoroszi személyiségről, az „oroszi Farkasról" is, aki másfélszáz évvel Szabó Endre óvodapedagógiai kezdeményezései előtt megfogalmazta a kisgyerekek közös nevelése keretéül az óvoda elvi igényét.
    Foglalkoztatási vonzása drámaian megváltozik a kilencvenes évek ismert szövetkezet-politikája, és támogatás elvonási körülményei között. Együtt maradnak ugyan a Nagyoroszi Egyetértés tagjai a rendszerváltozás után, de foglalkoztatási létszám már 150 főre csökken.
    Gond az is, hogy bizony a kilencvenes évek második felében a Favorit Cipőipari Szövetkezet is eltűnik a nagyoroszi polgárok jövedelemszerzési lehetőségei közül.
    A KNAUS TABBERT KFT. a német KNAUS TABBERT GMbH tagja, amely európai piacvezető a lakókocsi- és lakóautó gyártásban. Nagyorosziban a Knaus története 1993-ban kezdődött. A cég termelése és a gyártott modellek sokfélesége 2008-ig folyamatosan bővült, azonban 2008-ban a gazdasági világválság hatására a német anyavállalat pénzügyi problémái miatt a termelést 2009 márciusáig szüneteltetni kellett. Az anyavállalatot egy új tulajdonos vásárolta meg, így a 2009-es és 2010-es évek alapvetően a cég termelésének és költségstruktúrájának átszervezésével, illetve új, piacképes modellek fejlesztésével teltek. Tevékenysége is folyamatosan bővült. A lakókocsigyártás mellett a németországi gyártóegységek alkatrész beszállítójává vált, sőt a nagyoroszi üzem megkezdte a legmagasabb minőségi kategóriát jelentő Tabbert Rossini lakókocsik gyártását is. A termék profil is látványosan bővült, a lakókocsik mellett a gyár 2003-tól lakóautókat is gyárt, FIAT Ducato alvázakra szerelve.
    Ebben az időszakban a Milltech Kft is folytatta a beruházását és a folyamatosan növekvő határközeli forgalom egyik kiszolgálójává tudott felemelkedni.
    2005-ben a C.F. MAIER POLIMER-TECHNIKAI KFT új telephelyet és munkalehetősséget teremtett Nagyorosziban. A cég szakosodott a hőszigetelt karosszéria elemek gyártására a járművek és a lakóautók számára.
    A községben, így ezeknek a strukturális változásoknak a nyomában, igen jelentős a munkanélküliek aránya. A kilencvenes évek elején jellemző 200-210 fő helyett jelenleg 260-280 fő körül van azoknak a száma, akik huzamos időn át nem tudnak munkához jutni.

    Felhasznált irodalom: Erdős István: Nagyoroszi (1998)
 

Módosítás: (2011. június 14. kedd, 10:56)