Adó 1%

Adó 1% számla szám: 18633832-1-12

Bejelentkezés

Online felhasználók

Nincs

Pontos idő

Nagyoroszi története

Tartalomjegyzék
Nagyoroszi története
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
Minden oldal

 

 


    Nagyoroszi a Börzsöny hegység északkeleti lábánál fekvő 2200 lakosú település. A község a 2-es főút mentén található, közel a szlovák határhoz. Börzsöny e része, a volt Légvédelmi Lőtérnek köszönhetően megmarad eredeti tagolatlan szépségében.
    A településtől nyugatra Drégely várának romjai emelkednek ki, délről Nógrád vára magasodik, közvetlen szomszédságában Borsosberény, Horpács, Patak és Drégelypalánk községek határolják.

   A Börzsöny ezen vidéke az ember megjelenése óta lakott hely volt. Eleinknek a hegyek rengetegei nyújtottak biztonságot és védelmet, az erdő pedig élelmet. A hegyek lábánál elterülő sík terület kedvezett a legeltetésnek, a földművelésnek, az erdőből kitermelt fa pedig építőanyagot, feldolgozása munkalehetőséget nyújtott. A község határában talált csiszolt kőeszközök, a késő bronzkori két sáncvár maradványai - a Magas-hegy oldalán és a Pogány-vár csúcsán - mind-mind ékes bizonyítékai annak, hogy ez a terület kedvelt és fontos volt már az időszámításunk előtt élő embereknek is. A honfoglalás előtt avarok, kvádok, markomannok, majd szláv népesség lakta a tájat.
    A köztudat, a helyi, a megyei hagyományok szerint a település földrajzi Nagyoroszi elnevezését Könyves Kálmán király (1096–1116) adományozta, amely 1326-tól bizonyított. A történészek, kutatók szerint a településnek ezt megelőzően Oroszfalva volt a neve, mivel a lakosok számát az 1100-as évek elején, Könyves Kálmán király Galíciából és Lodomériából történő áttelepülésekkel gyarapítottak. Lakói az Árpád-korban királyi testőrként, illetve a palota és a vár kapuőreiként teljesítettek szolgálatot Visegrádon. Oroszfalva már Könyves Kálmán idejében mezővárosi kiváltságokhoz jutott, amelyeket Károly Róbert, Nagy Lajos és Zsigmond király is megerősített. A településről verbuválták a királyi testőrség katonáit egészen 1526-ig.
    A törökök 1554 telén feldúlták és felégették Oroszi települést. A lakosság egy részét rabságba vitték, a másik részét a török hadsereg kiszolgálására használták fel, közülük sokat lemészároltak. A Drégelyvár ellen induló török sereg - Nógrádi várának eleste után - Oroszi határában vert tábort. A táborozás helyét, útját később Törökasszony útjának nevezték.
    A török összeírások Városi Nagy Oroszfalva elnevezésű mezővárosként említi, megmaradt lakossága 800-850 fő lehetett és török településként kettős adózásra kényszerült.
    Az 1600-as években a vallási viszálykodások a községet sem kerülték el. A települést 1719-ben III. Károly király Nagy-Oroszi mezőváros birtokait gróf Stahremberg Tamásnak adományozta. A Bécsben élt katonagróf első, legfontosabb célja az volt, hogy a birtokán kialakult kálvinista református gyülekezetet felszámolja. Ennek érdekében a községben német katonaságot helyezett el azért, hogy az esetleg előforduló ellenállást letörje. Az 1720-as évektől kezdődően a település földesúri uralom alá került, melynek ősi címerében a sasmadár és a koronás párduc van.
    A földbirtokos család tagjai, gróf Stahremberg Gundakér Tamás, a király Aranygyapjas-renddel kitüntetett lovagja, belső tanácsosa, majd örökösei Nagyoroszit a birtok központjává tették. A gazdaság a lakosságnak, a jobbágyságnak később munka- és megélhetési lehetőséget biztosított.
 



Módosítás: (2011. június 14. kedd, 10:56)