Adó 1%

Adó 1% számla szám: 18633832-1-12

Bejelentkezés

Online felhasználók

Nincs

Pontos idő

Helyőrség története - 5. oldal

Tartalomjegyzék
Helyőrség története
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
7. oldal
8. oldal
9. oldal
10. oldal
11. oldal
12. oldal
13. oldal
14. oldal
15. oldal
Összegzés
Minden oldal

    A lőtér állomány részére a HDS LÉF törzsvezetési gyakorlatot vezetett le, melyen az alakulat alaprendeltetés szerinti tevékenységet megfelelőre értékelte.
    1964-től a lőtéri munka irányítását, a lövészetek vezetését Nényei László őrnagy, új parancsnokhelyettes vette át. A földi lövészetek a diósjenői, a légi lövészetek a drégelypalánki lőtéren kerültek végrehajtásra. A légi célt IL-28 típusú repülőgép által vontatott célzsák képezte a közvetlen irányzású lőfeladatoknál. A lőfeladatok közé bekerült a tükrös eljárással végrehajtott szakasz- és üteglőfeladat is. Augusztus 10. – 11. között a lengyel állami és katonai vezetők részére bemutató lövészet került végrehajtásra a lőtéren.
    1965-től megyei szinten két szakosztályban kezdte meg működését az alakulat sportegyesülete, mely 1967-ben Balassi Bálint nevét vette fel.
    1966-tól az alakulat törzsfőnöke: Süle István őrnagy. Rendszerbeállt a légvédelmi csapatok háborús utánpótlását tervező és biztosító 128. személyi tartalékképző légvédelmi tüzérezred „M” törzse. Első törzsfőnöke: Bán Sándor alezredes. Feladatát a lőtér parancsnoksághoz - mint befogadóhoz - utaltan oldotta meg.
    Az alakulat tevékenységének jellegében, szervezeti felépítésében jelentősebb változás nem következett be.
    A nógrádi és a diósjenői földi lőtér fokozatosan felszámolásra került, a lövészetek teljes egészében a drégelypalánki lőtéren kerültek végrehajtásra. Az értékelés technikai fejlődése folyamatos volt ebben az időszakban. A SZON-4 és MOSZT-2 lokátort SZON-9/A, a PUAZO lőelemképzőt E-2BD lőelemképzővel váltották fel.

HELYŐRSÉG TÖRTÉNETE    1968 - 1973
    Az alakulat 1968-ban az MN 7486 fedőszámot kapta, hadrendi megnevezése és alárendeltsége nem változott.
    A lövő csapatok kulturáltabb elhelyezése érdekében 1968 – 1969 között barakktábor épült. A parcellákban lövészet idején használt konyhák mellé fedett étkezőhelyiségek épültek. Ezekkel a létesítményekkel a korszerűtlen sátortáborokat ki lehetett váltani.
    Az SZ-60-as ütegeknél rendszerbe kerülő RPK-1 rádiólokációs műszerkomplexumokban fokozatosan kiváltották az elavulttá váló SZON-9/A lokátorokat. Az új technika beüzemelése zömében a lőtéren történt meg.
    1969-ben a lőtérparancsnokság szervezetébe 7 fős kiképzési osztályt szerveztek, így a kiképzési és lőtérkiszolgálási feladatokat szétválasztották. Ez volt az alakulat kiképző központtá történő fejlesztésének első lépése. A kiképzési osztály első feladata a ZSZU-23-4 23 mm-es önjáró légvédelmi gépágyukkal (SILKA) felszerelt alegységek rendszerbeállítása, az ütegek személyi állományának szakmai átképzése volt. 1971-ig az MN 9001 Rétság, MN 6904 Tapolca, MN 9935 Tata, MN 7038 Szabadszállás és MN 7818 Nagyatád harckocsi-ezredek ütegei az alakulatnál kerültek felállításra.
    A kiképzést eredményes éleslövészetekkel fejeződött be, majd az ütegek 1971-ben vonultak el az alakulatukhoz.
    1970-ben a SILKA technikával az alakulat kijelölt állománya részt vett a díszszemlén, 1970 őszén pedig a Magdeburg térségében levezetett „Fegyverbarátság” fedőnevű koalíciós gyakorlaton.



Módosítás: (2011. június 17. péntek, 19:08)