Adó 1%

Adó 1% számla szám: 18633832-1-12

Bejelentkezés

Online felhasználók

Nincs

Pontos idő

Helyőrség története - 3. oldal

Tartalomjegyzék
Helyőrség története
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
7. oldal
8. oldal
9. oldal
10. oldal
11. oldal
12. oldal
13. oldal
14. oldal
15. oldal
Összegzés
Minden oldal

    1953 őszére befejeződött Nagyorosziban a laktanyai elhelyezés feltételeinek kialakítása, átadásra került az élelmezési blokk és a nőtlen szálló épületei. Szeptember 1.-től teljesen önálló szervezetté válik a Légvédelmi Tüzérlőtér Parancsnokság.
    A helyőrség katonáit - beleértve a légvédelmi táborozás alatt ott elhelyezett csapatokat is - 1954 nyarán a Dunán bekövetkezett árvíz elleni védekezésre rendelték ki. A nagyoroszi helyőrség katonái a Vác és Zebegény közötti Duna-szakasz védelmét látták el. Az árvízvédelem különösen július hónapban, Vác térségében folyt nagy erőkkel. Az alakulatok parancsnokai, katonái rendkívüli munkát végeztek, megfeszített erőbevetéssel dolgoztak.
    A laktanya egyéb épületei, a lövő csapatok téli szállásául szolgáló épületek, valamint a parcellákban elhelyezett élelmezési blokkok felépítése 1955-ig befejeződött. A laktanyai és a lövő csapatok tábori elhelyezése teljes egészében Nagyorosziba tevődik át.
    A feladatrendszerrel párhuzamosan a lőtér állománya is bővült, A személyi állomány két századba szerveződött: lövészet biztosító és őrszázad. A lövészetek értékelése kizárólag optikai műszerekkel történt.
    Az Országos Légvédelmi Parancsnokság 1956. május 30.-ára tervezett a Honvédelmi Minisztérium és a magasabb parancsnoki állomány részére egy bemutató gyakorlatot. A gyakorlat tárgya: „atombiztos tüzelőállás"-ból történő tűzfeladat végrehajtása. Nagy István ezredes a HM légvédelmi tüzérfőnöke előzetesen bemutatta a kiépített tüzelőállásokat, melyek a Tücsökmezőtől jobbra helyezkedtek el. A kijelölt lövegek a tüzelőállásban, harckészültségben álltak készen a feladat teljesítésére, négy löveggel.
A feladathoz tartozott a nagy magasságú célok követése és a lőelemek meghatározása távmérő adatai alapján. Meghatározott időben megérkezett a Kiskunlacháza repülőteréről indult kétmotoros Tu-2 típusú csatarepülőgép. A repülőgép megtett egy-két fordulókört, melyre a lövegek célkövetést és a tűzharc gyakorlását folytatták. A harmadik vagy negyedik fordulókörben a repülőgép személyzete rácsapást akart végrehajtani a tüzelőállásokra. A repülőgép kis magasságra süllyedt, és kb. 100 m magasságon lehetett a tüzelőállások felett. Ekkor következett be a katasztrófa, mert a repülőgép-vezető a rácsapásból nem tudta a repülőgépet kiemelni és annak hátsó vezérsíkja leszakadt. A repülőgép 400- 500 méterrel távolabb lezuhant, az országút jobb oldalán, a község szélén, egy gyümölcsösben a földbe csapódott. A repülőgépvezető, a navigációs tiszt és a fegyverkezelő lövész honvéd életét vesztette. A kivizsgálás megállapítása szerint a repülőgép már elavult volt, elhasználódása és anyagi-műszaki hiba folytán következett be a katasztrófa. A Tu-2 típusú csatarepülőgépeket ezt követően kivonták a rendszerből. Ez volt a legsúlyosabb lőtéren bekövetkezett esemény.
    A helyőrség-parancsnokság az 1956-os forradalmi események alatt a községnek katonai segítséget nyújtott, biztosította a postahivatal és a községi elöljáróság épületét, a vasútállomást, a földműves-szövetkezetet 3 - 6 fős őrséggel és járőrözéssel. A helyi vezetők kérésére a helyőrség-parancsnokság útvonal-ellenőrzést hajtott végre, és gépjárműveket biztosított a Budapestre történő élelmiszerszállításra. A községben fegyveres összeütközésre nem került sor. A katonai forradalmi tanácsot megválasztották, amely megtette a helyi rend fenntartására a szükséges intézkedéseket.



Módosítás: (2011. június 17. péntek, 19:08)