Adó 1%

Adó 1% számla szám: 18633832-1-12

Bejelentkezés

Online felhasználók

Nincs

Pontos idő

Helyőrség története

Tartalomjegyzék
Helyőrség története
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
7. oldal
8. oldal
9. oldal
10. oldal
11. oldal
12. oldal
13. oldal
14. oldal
15. oldal
Összegzés
Minden oldal

    Nagyoroszi helyőrség és az itt létrehozott alakulat, illetve alakulatok múltjának áttekintése során még az itt szolgálatot teljesítettek körében is zavart okozott, hogy mikor jár el helyesen: ha a helyőrséget, vagy ha az alakulatot, alakulatokat nevezi nevén. Hiszen, míg a helyőrség csak egyszer, az alakulat (alakulatok) neve azonban többször megváltozott a felszámolásig.

HELYŐRSÉG TÖRTÉNET     1950 - 1957
    Az alakulat történetének erről az időszakáról - az alapító parancs kivonatától eltekintve - írásos dokumentum nem áll rendelkezésre. A megalakulás körülményeit, az alakulat akkori viszonyait a korábban itt szolgált nyugállományunk elbeszéléseiből ismerjük.
    A II. világháború után újjászervezett hadseregben 1948-tól folyamatosan rendszerbeálltak a 37 és 85 mm-es légvédelmi ágyukkal, valamint 12,7 mm-es géppuskákkal felszerelt légvédelmi tüzér alegységek.   Az alegységek légvédelmi éleslövészeteinek végrehajtására alkalmas lőtéri viszo- nyok kialakításához több térség megvizsgálása után a Börzsöny hegység környékét, Nógrád, Diósjenő, Nagyoroszi, Drégelypalánk községek körzetét jelölték ki.
    A lövészetek értékelése és kiszolgálása érdekében 1950. április 15.-i hatállyal, a Vezérkari Főnök 0400 számú parancsával került létrehozásra a Légvédelmi Tüzér Lőtérparancsnokság, MN 9005 fedőszáma alatt.
    A lőtérparancsnokság a diósjenői kastélyban alakult meg Gyulus Károly százados parancsnoksága alatt, mintegy 120 - 130 fős személyi állománnyal, melyet különböző alakulatoktól vontak össze. Az állomány három szakaszba volt szervezve. Egy lövészetértékelő, egy híradó és egy őrszakasz biztosította a feladatok végrehajtását.
    A lőtér 1952-ig a Rétság honvéd helyőrséghez tartozott.
    Ezzel egyidejűleg Nagyorosziban, a mai laktanya területén megkezdődött a laktanyai és a tábori elhelyezés körülményeinek kialakítása. Az alakulat 1952 őszén települt Nagyorosziba, ahol két parancsnoki, egy legénységi- és étkezde, valamint l - l gyengélkedő, raktár és táborfürdő épülete fogadta. Ekkor vált önálló helyőrséggé. A helyőrséghez tartozott Nagyoroszi községen kívül Drégelypalánk, Borsosberény, Diósjenő, Nógrád, Szomolyapuszta és a Börzsöny másik oldalán Bernecebaráti, Kemence községek, valamint az ezek területén lévő légvédelmi táborok.
    A lövő csapatok a tábor parcelláiban, sátorban nyertek elhelyezést. A honi légvédelmi hadosztályok, önálló ezredek, osztályok és a kivonuló tüzércsapatok nagy száma azt eredményezte, hogy a táborban 6 - 7000 fő sorállományú és 4 - 5000 fő tartalékos katona folytatott kiképzést, és készült a lövészetekre. A hivatásos állományt is figyelembe véve, így a lövészetek idején tavasztól őszig 20 - 30 ezer fő is táborozott és folyamatos tevékenység valósult meg a lőtéren.


    A nógrádi táborban, amely a vártól a Börzsöny felé, a temető mellett helyezkedett el, a csapatlégvédelmi géppuskások rendezkedtek be. A nagyoroszi táborban a honi légvédelmi csapatok táboroztak. A szomolyapusztai táborban 1952-től a páncélos-, illetve lövészhadtestek és hadosztályok közvetlen légvédelmi tüzéralakulatai hajtották végre feladataikat.
    1952-től külön táboroztak a kivonuló légvédelmi tüzércsapatok (Diósjenőn és Szomolyapusztán) és a honi légvédelmi csapatok (Nagyorosziban). 1956-ban a diósjenői és a szomolyapusztai tábor megszűnt. 1957-től a csapatok már csak Nagyorosziban és Drégelypalánkon táboroztak.
    A tüzelőállások az alábbiak szerint helyezkedtek el:
       •    Nógrád körzetében, a vártól a Börzsöny hegység felé, a temető mellett az 1. a 2. és a 3. számú tüzelőállás volt kiépítve. Az 1. és a 2. számú tüzelőállást a DSK 12,7 mm-es géppuskalövészetre, a 3. számú tüzelőállást pedig mozgó földi célra történő lövészet végrehajtására használták fel.
       •    Diósjenő területén - a Szomolyapuszta felé vezető út mellett - a 4., az 5. és a 6. számú tüzelőállás volt. Ezeket a 37 mm-es gépágyús szakaszok lövegei részére használták fel. Ezekből a tüzelőállásokból mozgó földi célokra hajtottak végre lövészetet.
       •    A 7. és a 8. számú tüzelőállás az Aranygomb és a Lányárok között helyezkedett el. Ezeket általában a Haditechnikai Intézet és a Vadásztölténygyár a különböző gyújtók, így a 85-ös és a pirotechnikai eszközök kipróbálására vette igénybe.
    Drégelypalánk körzetében keletről nyugat felé haladva számozták a tüzelőállásokat. A 9. számúval kezdődött és 13. számúig tartottak. A 14. számú tüzelőállás a Szondi kápolnától nyugatra, Hont község felé helyezkedett el. Ez nem tartozott szorosan a lőtér tüzelőállásaihoz, mert már művelt területre esett, melyet csak ritkán és kivételes esetekben, külön megállapodás alapján vettek igénybe.
    A lőteret 1952-től az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok légvédelmi tüzérsége is igénybe vette.
    A szovjet parancsnokságokkal történő egyeztetés a lőtérparancsnokságnak számos esetben gondot okozott. Kezdetben a lőtér kiszolgálását a lőtérparancsnokság igénybevétele nélkül végezték. Azonban később az általuk végrehajtott lövészetek esetén is a lőtérparancsnokság személyi állományának biztosításával történt. A szovjet légvédelmi tüzérség lövészetéhez szükséges biztosítás a lőtérparancsnokságnak 1989-ig volt feladata.
    Nagy jelentőségű légvédelmi tüzérbemutató került megtartásra Drégelypalánkon 1952 júliusában. Harcászati gyakorlat, légi és földi lövészet bemutatását készítette elő és szervezte meg az Országos Légvédelmi Parancsnokság irányítása mellett a lőtérparancsnokság. A bemutatón részt vettek: a honvédelmi miniszter, a helyettesei, a csoportfőnökök és a hadosztályok vezető beosztású személyei. A légvédelmi lőgyakorlatok előkészítését és végrehajtását a magasabb egységeknél, a hadosztályoknál - és első időkben az ezredeknél is - szovjet tanácsadók segítették.


    1953 őszére befejeződött Nagyorosziban a laktanyai elhelyezés feltételeinek kialakítása, átadásra került az élelmezési blokk és a nőtlen szálló épületei. Szeptember 1.-től teljesen önálló szervezetté válik a Légvédelmi Tüzérlőtér Parancsnokság.
    A helyőrség katonáit - beleértve a légvédelmi táborozás alatt ott elhelyezett csapatokat is - 1954 nyarán a Dunán bekövetkezett árvíz elleni védekezésre rendelték ki. A nagyoroszi helyőrség katonái a Vác és Zebegény közötti Duna-szakasz védelmét látták el. Az árvízvédelem különösen július hónapban, Vác térségében folyt nagy erőkkel. Az alakulatok parancsnokai, katonái rendkívüli munkát végeztek, megfeszített erőbevetéssel dolgoztak.
    A laktanya egyéb épületei, a lövő csapatok téli szállásául szolgáló épületek, valamint a parcellákban elhelyezett élelmezési blokkok felépítése 1955-ig befejeződött. A laktanyai és a lövő csapatok tábori elhelyezése teljes egészében Nagyorosziba tevődik át.
    A feladatrendszerrel párhuzamosan a lőtér állománya is bővült, A személyi állomány két századba szerveződött: lövészet biztosító és őrszázad. A lövészetek értékelése kizárólag optikai műszerekkel történt.
    Az Országos Légvédelmi Parancsnokság 1956. május 30.-ára tervezett a Honvédelmi Minisztérium és a magasabb parancsnoki állomány részére egy bemutató gyakorlatot. A gyakorlat tárgya: „atombiztos tüzelőállás"-ból történő tűzfeladat végrehajtása. Nagy István ezredes a HM légvédelmi tüzérfőnöke előzetesen bemutatta a kiépített tüzelőállásokat, melyek a Tücsökmezőtől jobbra helyezkedtek el. A kijelölt lövegek a tüzelőállásban, harckészültségben álltak készen a feladat teljesítésére, négy löveggel.
A feladathoz tartozott a nagy magasságú célok követése és a lőelemek meghatározása távmérő adatai alapján. Meghatározott időben megérkezett a Kiskunlacháza repülőteréről indult kétmotoros Tu-2 típusú csatarepülőgép. A repülőgép megtett egy-két fordulókört, melyre a lövegek célkövetést és a tűzharc gyakorlását folytatták. A harmadik vagy negyedik fordulókörben a repülőgép személyzete rácsapást akart végrehajtani a tüzelőállásokra. A repülőgép kis magasságra süllyedt, és kb. 100 m magasságon lehetett a tüzelőállások felett. Ekkor következett be a katasztrófa, mert a repülőgép-vezető a rácsapásból nem tudta a repülőgépet kiemelni és annak hátsó vezérsíkja leszakadt. A repülőgép 400- 500 méterrel távolabb lezuhant, az országút jobb oldalán, a község szélén, egy gyümölcsösben a földbe csapódott. A repülőgépvezető, a navigációs tiszt és a fegyverkezelő lövész honvéd életét vesztette. A kivizsgálás megállapítása szerint a repülőgép már elavult volt, elhasználódása és anyagi-műszaki hiba folytán következett be a katasztrófa. A Tu-2 típusú csatarepülőgépeket ezt követően kivonták a rendszerből. Ez volt a legsúlyosabb lőtéren bekövetkezett esemény.
    A helyőrség-parancsnokság az 1956-os forradalmi események alatt a községnek katonai segítséget nyújtott, biztosította a postahivatal és a községi elöljáróság épületét, a vasútállomást, a földműves-szövetkezetet 3 - 6 fős őrséggel és járőrözéssel. A helyi vezetők kérésére a helyőrség-parancsnokság útvonal-ellenőrzést hajtott végre, és gépjárműveket biztosított a Budapestre történő élelmiszerszállításra. A községben fegyveres összeütközésre nem került sor. A katonai forradalmi tanácsot megválasztották, amely megtette a helyi rend fenntartására a szükséges intézkedéseket.


HELYŐRSÉG TÖRTÉNETE    1957 - 1968
    1957 tavaszán a lőtérparancsnokság gyakorlatilag újjászerveződött. A Honvédelmi Minisztérium Tüzérparancsnokság alárendeltségében folytatta tevékenységét. A feltöltetlen beosztásokba más légvédelmi egységektől vezényelték a hivatásos állományt.
    Az éleslövészetek július - augusztus hónapban kerültek végrehajtásra a rendszerben álló légvédelmi egységek részére. Az értékelésben részt vett a lőtérre vezényelt légvédelmi tiszti átképző tanfolyam állománya is.
    1957 augusztusában parancsnokváltásra került sor. A beiskolázott Fejér Jenő alezredest Kanász Béla alezredes váltotta fel, A kiképzést Balogh György őrnagy, parancsnok helyettes, a lőtéri munkát Kovács Bertalan százados, törzsparancsnok irányította.
    1957. október 01.-től a lőtér az Országos Légvédelmi Parancsnokság alárendelt-ségében folytatta munkáját.
    1957 végére elkészült a községben a nyolc lakásból álló honvédségi épületből az Iskola utcában.
    1958 márciusától a korábbi kizárólagosan optikai a műszerekkel történő értékelés kiegészült a lokátorpárral történő célfelderítéssel és értékeléssel. A lövészeti időszak kezdete előtt a parancsnokságot felügyeleti szemlebizottság ellenőrizte, a felkészültséget, az alakulat általános állapotát megfelelőre értékelte.
    Az 1959 évi éleslövészeteken a kivonuló és honi légvédelmi csapatok mellett a 100 mm-es lövegekkel felszerelt honi alegységek is részt vettek, ejtőernyős és földi célokra hajtottak végre lövészetet.
    1960-tól megkezdődött az SZ-60 57 mm-es lövegekkel felszerelt alegységek rendszerbeállító lövészete a lőtéren. Ezzel egyidejűleg rendszeressé vált a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, valamint az Egyesített Tiszti Iskola hallgatóinak részvétele a lövészeteken, illetve a harcászati gyakorlattal egybekötött éleslövészeteken.
    1961-ben az alakulat Csapatlégvédelmi Főnökség alárendeltségébe került. A lövészeteket tavaszi, nyári és téli időszakban 3 turnusban kerültek végrehajtásra, a lőtéri munka egész éven át folyamatos volt.
    1962-ben az alakulat az 5. hadsereg parancsnokság alárendeltségébe kerül. Az ezévi lövészeteken első alkalommal vettek részt a ZU-2 14,5 mm-es géppuskákkal felszerelt alegységek.
    Az 1962 – 63 évi lövészeteken először kerültek alkalmazásra, kísérleti jelleggel a fordított lövészetek értékelésére is alkalmas POSZ műszerek, ami 1964-től rendszeresítésre került.
    Új légvédelmi technikai eszközök kerültek alkalmazásra, amelyek rendszerbeállítása a lőtéren került végrehajtásra:
       •    1961. július 19. – Haditechnikai Intézet kísérleti lövészete az E-2 lőelemképző gépjárműben történő elhelyezésével,
       •    1962. július 24. – a ZU-2 14,5 mm-es légvédelmi géppuskával felszerelt alegységek rend- szerbeállító lövészete. Első rendszerbeálló alegység az MN 8116 biztosító százada.
       •    1962. augusztus 16. – végrehajtásra kerül, miniszteri szemlével egybekötött rendszerbeál- lító gyakorlat és éles lövészet a ZSZU-2-57 mm-es önjáró ikercsövű lövegekkel (BÜSZKE) felszerelt alegység rendszerbeállítása.


    A lőtér állomány részére a HDS LÉF törzsvezetési gyakorlatot vezetett le, melyen az alakulat alaprendeltetés szerinti tevékenységet megfelelőre értékelte.
    1964-től a lőtéri munka irányítását, a lövészetek vezetését Nényei László őrnagy, új parancsnokhelyettes vette át. A földi lövészetek a diósjenői, a légi lövészetek a drégelypalánki lőtéren kerültek végrehajtásra. A légi célt IL-28 típusú repülőgép által vontatott célzsák képezte a közvetlen irányzású lőfeladatoknál. A lőfeladatok közé bekerült a tükrös eljárással végrehajtott szakasz- és üteglőfeladat is. Augusztus 10. – 11. között a lengyel állami és katonai vezetők részére bemutató lövészet került végrehajtásra a lőtéren.
    1965-től megyei szinten két szakosztályban kezdte meg működését az alakulat sportegyesülete, mely 1967-ben Balassi Bálint nevét vette fel.
    1966-tól az alakulat törzsfőnöke: Süle István őrnagy. Rendszerbeállt a légvédelmi csapatok háborús utánpótlását tervező és biztosító 128. személyi tartalékképző légvédelmi tüzérezred „M” törzse. Első törzsfőnöke: Bán Sándor alezredes. Feladatát a lőtér parancsnoksághoz - mint befogadóhoz - utaltan oldotta meg.
    Az alakulat tevékenységének jellegében, szervezeti felépítésében jelentősebb változás nem következett be.
    A nógrádi és a diósjenői földi lőtér fokozatosan felszámolásra került, a lövészetek teljes egészében a drégelypalánki lőtéren kerültek végrehajtásra. Az értékelés technikai fejlődése folyamatos volt ebben az időszakban. A SZON-4 és MOSZT-2 lokátort SZON-9/A, a PUAZO lőelemképzőt E-2BD lőelemképzővel váltották fel.

HELYŐRSÉG TÖRTÉNETE    1968 - 1973
    Az alakulat 1968-ban az MN 7486 fedőszámot kapta, hadrendi megnevezése és alárendeltsége nem változott.
    A lövő csapatok kulturáltabb elhelyezése érdekében 1968 – 1969 között barakktábor épült. A parcellákban lövészet idején használt konyhák mellé fedett étkezőhelyiségek épültek. Ezekkel a létesítményekkel a korszerűtlen sátortáborokat ki lehetett váltani.
    Az SZ-60-as ütegeknél rendszerbe kerülő RPK-1 rádiólokációs műszerkomplexumokban fokozatosan kiváltották az elavulttá váló SZON-9/A lokátorokat. Az új technika beüzemelése zömében a lőtéren történt meg.
    1969-ben a lőtérparancsnokság szervezetébe 7 fős kiképzési osztályt szerveztek, így a kiképzési és lőtérkiszolgálási feladatokat szétválasztották. Ez volt az alakulat kiképző központtá történő fejlesztésének első lépése. A kiképzési osztály első feladata a ZSZU-23-4 23 mm-es önjáró légvédelmi gépágyukkal (SILKA) felszerelt alegységek rendszerbeállítása, az ütegek személyi állományának szakmai átképzése volt. 1971-ig az MN 9001 Rétság, MN 6904 Tapolca, MN 9935 Tata, MN 7038 Szabadszállás és MN 7818 Nagyatád harckocsi-ezredek ütegei az alakulatnál kerültek felállításra.
    A kiképzést eredményes éleslövészetekkel fejeződött be, majd az ütegek 1971-ben vonultak el az alakulatukhoz.
    1970-ben a SILKA technikával az alakulat kijelölt állománya részt vett a díszszemlén, 1970 őszén pedig a Magdeburg térségében levezetett „Fegyverbarátság” fedőnevű koalíciós gyakorlaton.


    Az 1971 - 1972-es kiképzési évtől megkezdődött a SILKA kezelő és javító katonák báziskiképzése, mely minden kiképzési időszak rendszeres feladatává vált. A képzés időtartama a 3x8 hónapos kiképzési rendszeren belül, az első időszak 2. – 7. hónap között került végrehajtásra.
    1972 őszén az alakulat parancsnokságában változás történt. A nyugállományba helyezett Kanász Béla alezredest a parancsnoki beosztásban Huszti László alezredes, Nényei László alezredest a lövészetvezető helyettesi beosztásban Váradi István őrnagy, Kaluz János alezredest váltotta fel.
    A drégelypalánki lőtéren mind a légi, mind a földi lövészetek vezetésére korszerű új vezetési pont épült. A gyalogsági lövészetek végrehajtására új fegyvernemi elektromos lőtér került berendezésre. Folyamatosan készültek el és kerültek átadásra az új lakótelepi lakások a helyőrségben. 1971 - 1973 között 14 db 2,5 szobás és 6 db 2 szobás, 1974-ben 18 db 1,5 szobás lakás.
    1973-ig a lőtér kiképző központtá történő fejlesztésének második szakasz lezárult, az év őszén az alakulat újabb fontos feladatokat kapott.

HELYŐRSÉG TÖRTÉNETE    1973 - 1978
    1973 nyarán a 14. gépesített lövészezred (Mezőtúr) állományából az alakulathoz került áthelyezésre a csapatlégvédelmi tüzér tiszthelyettes iskola. A második évfolyam 15 fővel érkezett, az első évfolyam beiskolázásában már az alakulat képviselője is közreműködött.
    Az iskola részére a téli szállás egyik épületében korszerű elhelyezési körlet, a másik épületben 16 szaktanteremből álló tantermi bázis került kialakításra, mely a tiszthelyettes képzés mellett a szakkezelők báziskiképzésének feltételeit is javította.
    Az 1971 - 1972 között a megkezdett SILKA telephely és tantermi bázis bővítése folytatódott.
    A tiszthelyettes képzés beindításával párhuzamosan megkezdődött a rövid hatótávolságú SZTRELA-1 és SZTRELA-2 rakétatechnikára történő átképzés. A kiképző állomány az alapfelkészültséget külföldi tanfolyamra vezényléssel szerezte meg. 1973 - 1974-ben az alakulatnál került szakmai átképzésre a rendszerbeálló SZTRELA ütegek parancsnoki állománya: MH 6783 Lenti, MH 9831 Zalaegerszeg, MN 3335 Nagyatád, MN 4228 Hódmezővásárhely, MN 4730 Nagykanizsa, MN 3715 Szombathely, MN 37. forradalmi ezred Kalocsa, MN 2677 Pécs. 1975-ben az alakulatnál először kiképzett és felavatott tiszthelyettesek zöme a fenti ütegekhez került beosztásba. Ezzel egyidejűleg az alakulatnál kerültek felkészítésre az újonnan szervezett ezred légvédelmi főnök beosztásba tervezett tisztek is.
    A SZTRELA átképzéssel párhuzamosa az alakulatnál képezték ki a honi légvédelmi csapatok közelbiztosítását végrehajtó, ZU-23-2 légvédelmi géppuskákkal felszerelt ütegek parancsnoki állományát is. A hivatásos hallgatói és sorállomány felkészítése egyidejűleg 10 - 15 szakcsoportban történt.


    1974. november 01-i hatállyal a Vezérkari Főnök 001041/1974. számú parancsával elrendelte a Csapatlégvédelmi Kiképző Központ megalakítását a Légvédelmi Tüzér Lőtérparancsnokság bázisán. A kiadott állománytábla 1975. január elsejével lépett életbe.
    A korábbi feladatok 1975-től folyamatosan kiegészültek a KUB légvédelmi rakétakomplexummal felszerelt ezredek parancsnoki állományának szakmai átképzésével. 1975-ben MN 9351 Keszthely, 1976-ban MN 5532 Győr, 1977-ben MN 2314 Kalocsa, 1978-ban MN 2485 Nagykanizsa alakulatok tiszti állományának átképzése történt meg.
    Egyidejűleg a kiképző központnál elkezdődött a csapatlégvédelem tartalékos tisztjeinek átképzése, illetve a sorkatonai szolgálattal egybekötött tartalékos tiszti képzés 2 éves időtartamban.
    A légvédelmi tüzér lőtéren az SZ-60, ZSZU-23-4 és ZU-23-2 fegyverekkel felszerelt alegységek folyamatosan hajtották végre lövészeteiket.
    A SZTRELA-1 és SZTRELA-2 légvédelmi rakétákkal felszerelt alegységek rendszerbeállító, majd kiképzési terv szerinti lövészeteire Karcag térségében, a nagyiváni lőtér lett kijelölve, mivel az SZTRELA-1 nem volt felszerelve önmegsemmisítővel. Az első éleslövészetet a SZTRELA-1 ütegek 1976. augusztus 20 és 27 között hajtották végre. A lövészetbiztosító alegység egyik főfeladata minden légvédelmi lövészet kiszolgálása és biztosítása, így a nagyiváni lőtér berendezése és a végrehatott lövészetek értékelése is állandó feladatává vált.
    A korábban beindult SILKA és SZTRELA báziskiképzés feladatai kibővültek a KUB ütegek kiemelt szakkezelőinek báziskiképzésével. Az új kiképzés-technikai eszközök elhelyezése, valamint a különleges technikára történő felkészítés érdekében átadásra került egy korszerű csarnok, valamint 7 újonnan berendezett szaktanterem, ezzel 1975 végére befejeződött a zárt rezsimterület kiépítése.
    1975 – 1976 között a laktanyai elhelyezés is jelentős fejlődésen ment keresztül. Átadásra került az új parancsnoki és legénységi épület, valamint az új legénységi konyha, étkezde, az új épületek központi fűtését biztosító kazánház.
    A lebontott régi parancsnoki épület és környékén kialakításra került az alakulótér. Kibővült a telephely, új hangárok épültek a hagyományos technikai eszközök részére.
    Korszerűsítésre került a fegyvernemi elektromos lőtér, valamint a gépjárművezetési pálya. Befejeződött az új sportkombinát és a tűzpálya kialakítása. Megkezdődött a SZTRELA gyakorlópálya kialakítása.
    A lakótelepen befejeződött újabb 6x6 lakás (18 db 2,5 szobás, 18 db 3 szobás) építése.
    A kiképzés és átképzés egyidejűleg 20 - 22 szakcsoportban folyt. A kiképzést végrehajtó szakemberek döntnökként rendszeresen részt vettek a légvédelmi csapatok különböző szintű gyakorlatain.


     1978-ig a Kiképző Központ a fegyvernem fontos módszertani bázisává, igazi tanintézetévé vált. A bevált módszerek és gyakorlati fogások elterjesztését elősegítették a társkiképző bázisokkal rendszeresen megszervezett tapasztalatcserés közös rendezvények (HKK, Vác; TKK, Várpalota; MKK, Orosháza; VVKK, Kiskőrös).
    A Kiképző Központ szervezete a feladatrendszer függvényében változott, a tiszthelyettes képzést végrehajtó bázisok kiképző szervei az 1977-ben kiadott állomány táblákban hozzávetőleg egységes szerkezeti felépítés szerint működtek tovább.
    A kiképző központ ebben az időszakban kiemelkedő eredményeket ért el a területi, társadalmi szervezetekkel törtéi együttműködésben. Nagyoroszi igazi helyőrséggé nőtte ki magát, meghatározó szerepet játszott a környék községpolitikai, területfejlesztési céljainak megvalósításában.

HELYŐRSÉG TÖRTÉNETE    1978 - 1982
    1978 decemberében a kiképző központ élén parancsnokváltás történt: a központparancsnoki beosztásban Huszti László alezredest Nagy János alezredes váltotta fel.
    Az alakulat korábban kialakult feladatrendszere lényegileg nem változott, a legfontosabb célkitűzés a tanintézeti jelleg erősítése, a hallgatói képzés minőségi színvonalának emelése volt.
    A fenti célok elérését elősegítette, hogy a kiképző szervek tiszti állománya fokozatosan stabilizálódott, lelassult a korábbi évekre leginkább jellemző nagymérvű fluktuáció.
    Folytatódott a lőtér korszerűsítése, elsősorban a lövészet szervezés, tűzvezetés, valamint a célanyaggal történő ellátás területén, A lőtérbiztosító alegység rendszeresen részt vett a seregtest, illetve hadosztály szintű gyakorlatokon, a gyakorlatok célanyagellátó és imitáció alegységeinek szerves részeként.
    A lőtéren került kipróbálásra és rendszerbeállításra a légvédelmi tüzér alegységek új, korszerű vezetési eszköze a PU-12.
    A lövészeteket számos külföldi katonai küldöttség tekintette meg a lőtéren. (iraki,.mozambiki, francia katonai delegáció).
    Az éles technikai eszközök kímélete céljából a szakkabinetekben működő makettek, trenazsőrök kerültek kialakításra, melyek elősegítették a hallgatók és kezelők kiképzését a harci technika igénybevételének ésszerű csökkentése mellett.
    1982. június 01.-én megkezdte működését a Helyőrségi Klub. Két lakótömbben újabb 56 lakás került átadásra a lakótelepen (40 db 1+2x1/2 szobás és 16 db 2 szobás).
    A korábban épült hagyományos fűtésű lakásokat a központi fűtés beszerelésével összkomfortossá alakították át. Ezzel Nagyoroszi minden tekintetben a korszerűen berendezett helyőrségek sorába lépett.
    1980. április 04.-én az alakulat a Romhányi Kerámiagyártól csapatzászlót kapott.


HELYŐRSÉG TÖRTÉNETE    1982 - 1988
    1982. szeptember elsején az alakulat szervezetében jelentős változás következett be. A lövészetkiszolgáló alegységek MN IX. Kiképzési Bázis néven önálló egységként működtek tovább, kiválva a kiképző központ szervezetéből, ezzel a tanintézeti képzés és a lőtéri feladatok teljes mértékben szétválasztásra került. A bázis a kiképző központhoz utaltan, önálló zászlóalj szintű katonai szervezetként működött, Béke Ferenc őrnagy parancsnoksága alatt. Alaprendeltetése a légvédelmi tüzér és légvédelmi rakéta éleslövészetek előkészítése, megszervezése, a lőtéri állomány összekovácsolása, a lövő csapatok lövészet előtti ellenőrzése, elhelyezése, kiszolgálása, a lövészetek értékelése, célanyaggal történő ellátása, a lőtéri berendezések üzemben tartása. Részt vett a fegyvernem legfontosabb technikai eszközeinek rendszerbeállításában, folyamatosan gyűjtötte és hasznosította a lőtéri tapasztalatokat.
    A kiképző központ változatlan alaprendeltetéssel folytatta tevékenységét a hallgatói és báziskiképzés valamennyi rendszerben lévő légvédelmi technikai eszközre kiterjedt.
    A katonai főiskolán eltérő profilon végzett tisztek első beosztásra történő felkészítése különböző időtartamú átképző tanfolyamok keretében a kiképző központnál került végrehajtásra.
    A hivatásos tiszthelyettesi és tartalékos tiszti hallgatók tanulmányi eredményei folyamatosan jó szinten stabilizálódtak. A kiképző bázisok közötti tanulmányi versenyben a kiképző központ évről-évre az élvonalban foglalt helyet.
    1983-tól egy tanéven át egy 10 fős mozambiki tiszthelyettesi szakasz felkészítése is a kiképző központnál folytatódott.
    1986-tól rendszerbe állt az IGLA hordozható és a SZTRELA-10 légvédelmi rakétakomplexum. Az állomány felkészítése és az alegységek rendszerbeállítása, majd ezen technikai eszközökkel végrehajtott éles lövészetek biztosítása is megjelent a helyőrsében működő alakulatok feladatai között.
    1987-ben új képzési formaként került bevezetésre a 2+1 éves érettségire történő felkészítéssel egybekötött tiszthelyettes képzés. A kiképző központ a Balassagyarmati Dolgozók Középiskolájával kötött együttműködési megállapodás szerint indította be az új képzési formát. Az első turnusban 16 fő került beiskolázásra.
    1987 márciusában a MN IX. Kiképzési Bázis visszakerült a kiképző központ szervezetébe, változatlan feladatrendszerrel.


HELYŐRSÉG TÖRTÉNETE    1988 - 1992
    1988. július 01.-én az alakulat vezetőállományában jelentős mérvű változás történt. A nyugállományba vonult Nagy János ezredestől a parancsnoki teendőket Kovács Zoltán alezredes vette át.
    A kiképzési feladatok a KUB harcjárművezetők báziskiképzésével bővültek. Ezt a kiképzést a rendszerből fokozatosan kivont SILKA harcjárművekkel hajtották végre.
    A lőtéri tevékenység folyamatosan nyitottabbá vált, rendszeresek voltak a bemutató lövészetek a különböző fegyvernemek tisztjei, valamint területi és társadalmi szervek képviselői részére. Ezek közül kiemelkedett a fegyvernem nyugdíjas tisztjei számára szervezett bemutató program és találkozó 1989. május 30.-án, valamint az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának csapat látogatása 1991. június 06.-án.
    Több éven át hagyományosan a kiképző központ szervezte és bonyolította le a seregtest közvetlen csapatok katonai háromtusa bajnokságát, 1990-ben az MN bajnokságot is. A seregtest válogatottja rendszeresen az alakulatnál készült fel a MN szintű KHT és lőbajnokságra.
    1990. november 01.-én a CSLKK átadta a tiszthelyettes képzést a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolának. A kiképző szervek állományának zöme áthelyezésre került más alakulatokhoz. Ezzel együtt befejeződött a tartalékos tisztképzés is. Az utalt 128. személyi tartalékképző légvédelmi tüzérezred "M" törzse beépült a kiképző központ alapállomány táblájába. A nevelési és szociálpolitikai szolgálat felszámolásra korült, az oda beosztottak egyrészét áthelyezték, mások a kiképzési osztály, személyügyi részleg és az „M” kieg. részleg állományába kerültek.
    1991 márciusában a kiképző központ csapatzászlóját bevonták.
    1991. június 20.-án az utolsó csoport érettségi vizsgájával befejeződött a 2+1 éves tiszthelyettes képzés.
    1991. június 01.-i hatállyal a MH VKF 0140/1991. számú intézkedésével, elrendelte a Csapatlégvédelmi Kiképző Központ felszámolását, bázisán pedig a Csapatlégvédelmi Lőtérparancsnokság megalakítását Béke Ferenc alezredes parancsnoksága alatt. Majd 1991. október 01.-i hatállyal a Lőtérparancsnokság, a 87. Bem József Légvédelmi Tüzérezred kihelyezett alegységeként működik tovább. 1992. június 1.-én Csóka István mk. ezredes parancsnok irányításával, a MH 87. Bem József Légvédelmi Tüzérezred Kiskunfélegyházáról Nagyorosziba diszlokált, a Lőtérparancsnokság beolvadt az ezred állományába és a MH l. gépesített hadtest alárendeltségébe került. Az ezreddel együtt Nagyorosziba kerül áthelyezésre a MH 102. t. légvédelmi tüzérezred is.

HELYŐRSÉG TÖRTÉNETE    1993 - 2000
    A környezetvédők tiltakozására, 1993. július 19. - 22. között kerül végrehajtásra SZTRELA-k és IGLA-k utolsó lövészete a nagyiváni lőtéren.
    1994. szeptember 27. -29. között a svájci OERLICON-CONTRAVES AG cég tartott bemutató foglalkozást a helyőrségben. Az alakulat feladata volt a bemutató minden oldalú biztosítása. Témája a cég általa kifejlesztett légvédelmi rendszer komplexum, lőszer és pilóta nélküli felderítő repülőgép technikai bemutatója és lövészete a magyarországi politikai és katonai vezetésnek, illetve a hazánkban akkreditált követségek katonai szakértői részére.


    Újabb átszervezés folyamán, 1995. december 15. az MN 87. Bem József légvédelmi tüzérezredet felszámolják és „M” alakulattá szervezik. A lőtér Légvédelmi Lőtérparancsnokság néven működik 136 fővel. Majd ismét újabb átszervezés történik, a Lőtérparancsnokság beillesztésével 1997 márciusában a felszámolt szolnoki MH 5. légvédelmi tüzérezred bázisán megalakul a MH 5. légvédelmi tüzérosztály, majd november 1-jétől a MH 5. légvédelmi tüzérezred.
    Az alakulat a szakmai felkészülés mellett különösen nagy gondot fordított a személyi állomány életkörülményeire és a hagyományok ápolására. Ennek érdekében nyitották meg a Fegyvernemi Emlékmúzeumot 1997. június 4-én. A Fegyvernemi Emlékmúzeum berendezésekor, az eddig már megszűnt és felszámolt alakulatok emlékszobáiban tárolt emléktárgyak, emléklapok így méltó helyükre kerültek. A múzeum gazdag anyaga felölelte a légvédelmi tüzérség, a helyőrség és a légvédelmi lőtér történetét. Az egyes már megszűnt légvédelmi alakulatokról külön emlékkönyvek, történeti leírások voltak. Különböző emléktárgyak és eszközök egészítették ki az emlékmúzeumot. A múzeumban kiemelkedő írások, parancsok, visszaemlékezések, fényképek is kaptak helyet.
    Ettől az évtől rendszeressé vált a gépesített dandárok zászlóalj gyakorlatokon a SZTRELA-2, vagy az IGLA éles indítás végrehajtása helikopter attrapra a Központi Gyakorló téren, aminek a kiszolgálása és értékelése is a légvédelmi lőtér feladatává vált.
    Újabb fontos feladattal egészült ki az alakulat feladatköre. Az egy hetes felkészülést követően, 1997. június 4. - 12. között szlovén hadsereg 20 mm-es gépágyúval felszerelt alegységei kiképzési lövészetet hajtanak végre a lőtéren.
    1998. április 15.-től az ezred állománytáblájában újabb változás történik, létrejön a légvédelmi tüzér és a légvédelmi rakéta osztály, megkezdődik a MISTRAL légvédelmi rendszer fogadásának előkészületei. Megkezdődik a MISTRAL tantermek, trenazsőr terem kialakítása, telephelyen hangárok, illetve rakétatárolók építése. A MISTRAL cég által megtörténik a lőtér bevizsgálása MISTRAL-2 éles rakéta indítás lehetősségére. A lőtér alkalmassági vizsgálat elfogadása után, ősztől megkezdődik a lőtér felújítása.
    A légvédelmi lőtér, így alkalmassá válik a Magyar Honvédségnél rendszeresített légvédelmi tüzér és rakéta eszközökkel végrehajtott éles lövészetek és indítások kiszolgálására és értékelésére. Egyedüli kivétel a KUB rakétakomplexum, de a KUB rakétáknál ebben az időben már szavatossági gondok vannak.
    Ugyan ebben az évben, beindult a légvédelmi tüzér alegységek összevont szakalapozó kiképzése SZ-60, ZU-23-2, ZU-2, PAV-1, PAV-4, harckocsi fedélzeti géppuska sorállományú kezelők részére. Kiképzés befejezése vizsgáztatással, célkövetés és éles lövészet végrehajtásával zárult.


    A Honvédelmi Minisztérium és a Történelmi Igazságtételi Bizottság kezdeményezésére a Honvédelmi Minisztérium Humán Főcsoportfőnökség javaslatára, a mártírhalált halt Körösi Sándor főhadnagy, légvédelmi tüzértisztnek emlékszoba került kialakításra. Ennek során gyűjtötték össze és helyezték el az emlékszobában Körösi Sándor főhadnagy személyéhez, alakulatához és az 1956-os eseményekhez helyileg is köthető emléktárgyakat, emlékiratokat. A Körösi Sándor Emlékszoba ünnepélyes avatása Körösi Sándor főhadnagy kivégzésének 41. évfordulóján, 1999. március 6-án volt. Az emlékszobát Végh Ferenc vezérezredes, a MH parancsnoka, vezérkari főnök és a Történelmi Igazságtételi Bizottság nevében Újvári József nyugállományú vezérőrnagy avatta fel.
    Az 1999 év a MISTRAL ütegek felkészítésének, rendszerbeállításának éve. Április 29.-én az francia elképzelés alapján, általunk kifejlesztett a helikoptert imitáló célanyag kipróbálása történik meg MISTRAL-2 rakétához.
    A tavasz folyamán intenzívvé válik az 1. légvédelmi rakéta üteg felkészülése. 1999. május 25. - 28. végrehajtásra kerül a harcászati gyakorlattal egybekötött célkövetési gyakorlás, illetve a lövészetre bocsájthatósági vizsgáztatás, amit az elöljárók .folyamatos ellenőrzése mellett, más nemzet katonai küldöttségei is megtekintenek.
    1999. június 1. - 3. között kerül végrehajtásra az 1. MISTRAL üteg rendszerbeállító lövészete (első rakétát indította: Csokona Gábor fhdgy. METEOR1 célanyagra - Találat a célban, Kiváló eredménnyel).
    A saját légvédelmi lövészetek kiszolgálása és értékelése mellett, 1999. június 9. - 11. között eredményesen és sikeresen biztosításra került a szlovén hadsereg SZTRELA-1 és SZTRELA-2 rakétával felszerelt alegységek kiképzési lövészete, amit 2000. június 26. - 28. között IGLA rakétával felszerelt alegységek kiképzési lövészete követett.
    2000 év fontos feladata volt a MH 102. és a MH 87. t. légvédelmi tüzérezredek, valamint a MH 128. személyi tartalékképző légvédelmi tüzérezred felszámolása, teljes anyagai készletének központi raktárakba történő leadása.
    Csóka István mk. ezredes nyugdíjba vonulása után, 2000 őszétől Lakatos István alezredes kerül kinevezésre a MH 5. légvédelmi tüzér- és rakétaezred parancsnoki beosztásába.


HELYŐRSÉG TÖRTÉNETE    2001 - 2003
    2001. január 1.-én ismét változás történt a helyőrség életében. A légvédelmi lőtér kiválásával és a légvédelmi tüzérosztály felszámolásával létrejött a MH 5. légvédelmi rakétaezred, A légvédelmi lőtér kihelyezett alegységként, beépült a várpalotai MH Központi Gyakorló- és Lőtérparancsnokság állományába.
    A MISTRAL lövészetek célanyaggal történő fejlesztés újabb állomásaként 2001. október 3.-án 2 db MISTRAL-2 rakéta felhasználásával, éles indítás kerül végrehajtásra a METEOR-3 célrepülőgépre modellre. Az indítás és a rakéta által történt elfogás alapján 2. légvédelmi rakéta ütegparancsnok javaslata a célanyag elfogadását, így a célanyag rendszeresítésre került.
    2002.-ben folytatódott a MISTRA-2 rakétával felszerelt légvédelmi rakéta ütegek felkészítése és rendszerbeállítása. Az egyéb légvédelmi eszközök lövészete mellett, május 7.-én került sor a 3. légvédelmi rakéta üteg, majd október 9.-én a 2. légvédelmi rakéta üteg rendszerbeállító lövészetére. Október 10.-én az 1. légvédelmi rakéta üteg már kiképzési lövészetet hajtott végre.
    Ebben az évben kerül kialakításra a tantermi blokkban a holland hadsereg által adományozott számítógépek és programok telepítésével a „légi célok felismerése” szaktanterem.
    Politikai döntés értelmében (az akkor ellenzékben lévő helyi országgyűlési képviselőnk „enyhe” tiltakozása mellett) 2003. év sem múlt el változás nélkül, szeptembertől köztudottá válik, hogy 2004-től bezárják a laktanyát és Győrbe kerülnek a technikai eszközök. Minden tisztelet az akkori győri parancsnoknak, hogy sikerre tudta vinni a jó értelembe vett „győri lobbi”-t,
    Szeptember 15.-én Nagy Gábor ezredes, az akkori HM HVK integrációért felelős főnökének helyettese és 16.-án Dr. Szenes Zoltán altábornagy, az akkori HM HVK főnöke által megtartott állománygyűléseken hivatalosan is bejelentésre került az állomány részére, hogy a MH 5. légvédelmi rakétaezred „fuzionál a győri légvédelmi rakétadandárral”. A lőtér helyzet csak egy kérdés során merült fel, akkor Szenes Úr kijelentette, hogy „azt is bezárjuk!”. Csak érdekességként: a bejelentés előtti héten a két katonai szervezetet egy belga katonai küldöttség látogatta meg. A tárgyalás alapja, hogy 2003 évben egyszer, utána évente háromszor szeretnék a lőteret és teljes kiszolgálását kibérelni felkészülésre és éleslövészetek végrehajtására.
    2003. október 1.-től a MH 5. légvédelmi rakétaezred Légierő Parancsnokság (Veszprém) alárendeltségébe kerül, míg a Légvédelmi Lőtér (KGYLP) maradt Szárazföldi Parancsnokság (Székesfehérvár) alárendeltségében.


    A lőtér utolsó tervezett lövészeti turnusában, 2003. október 20. és 31. között a Szárazföldi Parancsnokság és az Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokság alárendelt légvédelmi alegységei hajtottak végre éles, valamint Légierő Parancsnokság 5. légvédelmi rakétaezred 2. ütege gyakorló lövészetet. Október 23.-án a HM Technológiai Hivatalban megtörténik a „Lőtér objektív értékelő rendszer” pályázatának eredményhirdetése, a fejlesztés beindítása.

HELYŐRSÉG TÖRTÉNETE    2004 - HELYŐRSÉG FELSZÁMOLÁSA
    2004 tavaszán kezdődik el az „átmenti” időszak. Feladatok pontosítása, személyi és anyagi nyilvántartások egyeztetése és előkészítése átadásra, leadásra.
    Kiadásra kerülnek a különböző szintű parancsok és intézkedések. Ezek alapján a 2004. évi MH haderő átalakítás során a MH 5. légvédelmi rakétaezred diszlokál a MH 12. légvédelmi rakétadandár (Győr) állományába, a MH KGYLP 2. kihelyezett alegység (Nagyoroszi), a légvédelmi lőtér felszámolásra került. A felszámolás időszaka 2004. május 01. - 2004. szeptember 30. A teljes elszámoltatást június 30. kell végrehajtani.
    Ebben az átmeneti helyzetben kerül kinevezésre Kozsik János ezredes a MH 5. légvédelmi rakétaezred parancsnokává. A lőtér állomány részére még egy lövészeti hét kiszolgálása és biztosítása került elrendelésre 2004. április 26. - 30. között. A MH 5. gl.dd. légvédelmi alegysége 49 db SZTRELA-2 rakéta indítását, a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós ezred 10 - 10 PAV-1 és PAV-4 raja 80 lőfeladatot hajt végre. A MAGYAR HONVÉD újság elnevezése szerint ez volt az "Utolsó utáni lövészet”.
    Május 05.-én beindult a helyőrség felszámolása. Elkezdődtek a személyi elbeszélgetések, a technikai eszközök, a kiképzési bázisok bontása átadása, illetve központi tárolóba történő leadása.
Ebben az időszakban került levezetésre várpalotán a légvédelmi lőtér megtartására, a Hadműveleti Csoportfőnökség szervezésében egy tárgyalás. A tárgyalás egyik résztvevő érdekcsoportja kitartott a lőtér bezárása mellett. A felállt bizottság olyan javaslatot fogadott el, és terjesztett a Honvédelmi Miniszter Úrhoz, hogy a lőteret meg kell tartani.
    A felszámolás előkészítése, majd a végrehajtása okozta nagyfokú leterheltsége mellett, természetesen folyt a kiképzés. A felajánlott szakaszok célkövetési gyakorlást hajtottak végre, állománynak részt kellett venni a Légvédelmi Parancsnokság sportversenyein, illetve meg kellett szervezni, majd biztosítani az alárendelt alakulatok részére a nagyorosziban megrendezett katonai háromtusa versenyt. Az utolsó pillanatban még, végrehajtásra került az állomány fizikai felmérése is.


    2004. július 26-án végrehajtásra került katonai tisztelt adás mellett, a laktanya utolsó ünnepi állománygyűlése, ahol az állomány „parádézott”, a meghívott vendégek ünnepeltek. Meghívásra került a megyei és helyi vezetők mellett a MH Légvédelmi Parancsnokság teljes vezető állománya főnöki szintig, igaz volt, aki Kisorosziban kereste a laktanyát. Nagy felháborodást okozott az ünnepség megszervezése folyamán, hogy a falu lakossága, illetve az alakulat nyugdíjasai nem kerültek meghívásra és az, hogy az állomány úgy vehet részt az ünnepi ebéden, ha befizeti annak költségét és akkor a legénységi étkezdében ebédelhet. Az ünnepség végrehajtása után hivatalosan bevonásra került a csapatzászló.
    2004. június végéig megtörtént a laktanya teljes kiürítése, átadása őrzésre, a győri lobbi újabb győzelme után Aszódnak.
    2004. szeptember 30. megszűnt a helyőrség Nagyorosziban.

 


ÖSSZEGZÉS
    A Légvédelmi Tüzér Lőtérparancsnokság és a jogutódai a 1950. március 15. - 2004. szeptember 30.-ig funkcionált önálló katonai szervezetként Nagyoroszi helyőrségben.
    Eredményesen végezte a fegyvernemi csapatok éleslövészeteinek kiszolgálását és értékelését. Részt vett a különböző technikai eszközök rendszerbeállításában. Folyamatosan gyűjtötte és hasznosította a lőtéri tapasztalatokat.
    Mint kiképző központ 17 éven át képezte a fegyvernem hivatásos tiszthelyetteseit, 314 főt képezett ki a csapatok számára.
    1977 - 1991-ig 815 fő tartalékos tisztet, 138 fő tartalékos tiszthelyettest, összesen 953 főt képezett ki a fegyvernem mozgósítási bázisaira.
    1970 - 1991-ig 263 tiszt, 177 tiszthelyettes, összesen 440 fő szakmai átképzését hajtotta végre SILKA, SZTRELA, IGLA és KUB szakon.
    A hazai és külföldi légvédelmi tüzérszakértők véleménye szerint a lőtér a felszámolásáig folyamatosan fejlődött. Egyes - talán kissé eltúlzott - megállapítások, vélemények alapján az európai „föld felé irányuló” lőterek közül egyik legalkalmasabb légvédelmi lőterének tekinthető, még a viszonylag szűk (60 fokos) tüzelési szektora mellett is. A lőtér története alatt alkalmas volt majdnem minden rendszeresített csapatlégvédelemhez tartozó tüzér és rakéta eszközök éles lövészetének, rakétaindításainak biztosítására. Ez alól kivétel volt a 100 mm löveg, vele csak földi célokra lehetet tüzelni, illetve a KUB és a KRUG légvédelmi rakétakomplexumok, az éles rakéta indítására nem volt megfelelő sem mélységben, sem magasságban sem.
    A légvédelmi lőtér adottsága többféle modern célanyag felhasználását is lehetővé tett. A lőtéren és környezetében lehetősség volt a légvédelmi rendszerek gyakorlatainak végrehajtására, a légtérben feladatokat teljesítő repülő eszközök irányítására.
    A lövészetre történő felkészülés során végrehajtott „lövészet előtti ellenőrzés”, a lőtéren betartandó biztonsági szabályok betartása, illetve betartatása mellett a Légvédelmi Lőtéren 1976-tól a felszámolásig, lőtéri esemény nem történt.
    A helyőrség a szakzsargon a légvédelmi tüzérek és rakétások „magyarországi Mekkája”-nak nevezte. Története során mindenkor megfelelt a vele szemben támasztott elvárásoknak, nem megfelelő értékelést sem szemlén, sem gyakorlaton nem kapott.
    A helyőrség fennállása alatt több mint 300 tiszt, illetve tiszthelyettes teljesített szolgálatot Nagyorosziban. Névsoruk, a legjellemzőbb beosztással külön oldalon tekinthető meg.
    A helyőrség megszűnésével újabb munkalehetősségek szűntek meg Nagyorosziban, illetve Nógrád megyében. Hivatalosan állítólag „több mint 300”, de ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időszakban a sorkatonákat szerződésesek váltották fel, illetve a laktanya üzemeltetéséhez szükséges beszállítók munkaerőit is, így megszűnt munkahelyek száma az  ezret is meghaladja. Igaz, ez is több mint 300.

 

 

Módosítás: (2011. június 17. péntek, 19:08)