Adó 1%

Adó 1% számla szám: 18633832-1-12

Bejelentkezés

Online felhasználók

Nincs

Pontos idő

Helyőrség története

Tartalomjegyzék
Helyőrség története
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
7. oldal
8. oldal
9. oldal
10. oldal
11. oldal
12. oldal
13. oldal
14. oldal
15. oldal
Összegzés
Minden oldal

    Nagyoroszi helyőrség és az itt létrehozott alakulat, illetve alakulatok múltjának áttekintése során még az itt szolgálatot teljesítettek körében is zavart okozott, hogy mikor jár el helyesen: ha a helyőrséget, vagy ha az alakulatot, alakulatokat nevezi nevén. Hiszen, míg a helyőrség csak egyszer, az alakulat (alakulatok) neve azonban többször megváltozott a felszámolásig.

HELYŐRSÉG TÖRTÉNET     1950 - 1957
    Az alakulat történetének erről az időszakáról - az alapító parancs kivonatától eltekintve - írásos dokumentum nem áll rendelkezésre. A megalakulás körülményeit, az alakulat akkori viszonyait a korábban itt szolgált nyugállományunk elbeszéléseiből ismerjük.
    A II. világháború után újjászervezett hadseregben 1948-tól folyamatosan rendszerbeálltak a 37 és 85 mm-es légvédelmi ágyukkal, valamint 12,7 mm-es géppuskákkal felszerelt légvédelmi tüzér alegységek.   Az alegységek légvédelmi éleslövészeteinek végrehajtására alkalmas lőtéri viszo- nyok kialakításához több térség megvizsgálása után a Börzsöny hegység környékét, Nógrád, Diósjenő, Nagyoroszi, Drégelypalánk községek körzetét jelölték ki.
    A lövészetek értékelése és kiszolgálása érdekében 1950. április 15.-i hatállyal, a Vezérkari Főnök 0400 számú parancsával került létrehozásra a Légvédelmi Tüzér Lőtérparancsnokság, MN 9005 fedőszáma alatt.
    A lőtérparancsnokság a diósjenői kastélyban alakult meg Gyulus Károly százados parancsnoksága alatt, mintegy 120 - 130 fős személyi állománnyal, melyet különböző alakulatoktól vontak össze. Az állomány három szakaszba volt szervezve. Egy lövészetértékelő, egy híradó és egy őrszakasz biztosította a feladatok végrehajtását.
    A lőtér 1952-ig a Rétság honvéd helyőrséghez tartozott.
    Ezzel egyidejűleg Nagyorosziban, a mai laktanya területén megkezdődött a laktanyai és a tábori elhelyezés körülményeinek kialakítása. Az alakulat 1952 őszén települt Nagyorosziba, ahol két parancsnoki, egy legénységi- és étkezde, valamint l - l gyengélkedő, raktár és táborfürdő épülete fogadta. Ekkor vált önálló helyőrséggé. A helyőrséghez tartozott Nagyoroszi községen kívül Drégelypalánk, Borsosberény, Diósjenő, Nógrád, Szomolyapuszta és a Börzsöny másik oldalán Bernecebaráti, Kemence községek, valamint az ezek területén lévő légvédelmi táborok.
    A lövő csapatok a tábor parcelláiban, sátorban nyertek elhelyezést. A honi légvédelmi hadosztályok, önálló ezredek, osztályok és a kivonuló tüzércsapatok nagy száma azt eredményezte, hogy a táborban 6 - 7000 fő sorállományú és 4 - 5000 fő tartalékos katona folytatott kiképzést, és készült a lövészetekre. A hivatásos állományt is figyelembe véve, így a lövészetek idején tavasztól őszig 20 - 30 ezer fő is táborozott és folyamatos tevékenység valósult meg a lőtéren.



Módosítás: (2011. június 17. péntek, 19:08)